Talán kevesen tudják, hogy az általában inkább sörivónak tartott reformátor, Luther Márton, nagyra becsülte a bort. 1540 körül 600 szőlőtőkéje volt, amiről felesége, Katharina von Bora gondoskodott. Ugyanakkor tudjuk azt is, hogy ennyi tőke nem lehetett elég az egész “házanépe” számára, ami mintegy 60 főből állt. Ezért barátai, támogatói, sőt a wittenbergi fejedelem is gyakran ajándékozott neki egy-egy hordó bort. Tudunk arról is, hogy prédikációiiért gyakran fizettek neki borral, bár nem állíthatjuk, hogy Luther úgyszolván “vizet prédikált és bort ivott”, mivel kiváló igehírdetőnek tartották, akinek prédikációi mind a mai napig meghatározzák nem csupán a német nyelv szófordulatait, de az európai kultúrát is. Azt is tudhatjuk, hogy maga is szívesen vásárolt francia és olasz borokat. Talán meglepő, de igaz, hogy Luther korában a bort fűszerezték és mézzel édesítették, hogy hosszan eltartható legyen, de azért is, hogy egyáltalán ihatóvá váljon. Luther a fehér bort szívesen hozatta Worms környékéről. A szilváni például ennek a vidéknek közismert bora. Ám ami ennél is izgalmasabb az Luther borral kapcsolatos néhány mondása:
„Aki nem kedveli a bort, a nőt, az éneket, az egész életében balga marad!”
„A bor dicséretes dolog, és szó esik róla a Szentírásban, a sör pedig emberi hagyomány.”
„A bor erős, a király erősebb, az asszony még erősebb, de az igazság a legerősebb!”
„A halottra bor, az élőre víz: ez az előírás, ha a halakról van szó!”
„A vendégeket jófajta itallal kell kínálni, hogy vidámak legyenek, mert ahogyan a Biblia írja: a bor felvidítja az ember szívét és ragyogóbbá teszi arcát az olajnál, a kenyér pedig erősíti az ember szívét.”
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: